Concerning Sárvárians – a molytalanító programsorozat margójára

Úgy érzem magam, mint mikor Bilbo belefogott a nagy művébe, és azt se tudta, hol kezdje. Ezért inkább első körben bemutatja a hobbitokat és Hobbitfalva idillikus életét. Az ő példáján felbuzdulva, hadd kezdjem én is a sárváriakkal: ilyen kedves, nyílt szívű, humoros, játékos, kreatív emberek nem teremnek minden bokorban! Amikor meghívtak, csak egy könyvbemutatóról volt szó, a Szonátának egy újabb road show állomás, gondoltam, jól van, megint beszélgetünk egy jót a regényről, írásról, zenéről. Ha én akkor tudtam volna, mi vár rám, bekészítek egy százas csomag zsebkendőt, amit így sajnos elmulasztottam megcselekedni indulásom előtt.

1.JPG

A vár előtt. Nem is sárból van.

Folytatom a vizuális élményekkel. A vár. Imádom a várakat. Micsoda pompás helyszín, romantikus, autentikus, tele történetekkel, történelemmel! A vár díszterme. Lenyűgöző, hangulatos, és a mérete ellenére valahogy mégis annyira bensőséges. Ezt a termet színültig töltötték meg emberek az ország mindenféle pontjáról. Hadd köszönjem meg mindenkinek, aki autóba ült, buszra/vonatra szállt, vagy biciklire, vagy lábbusszal érkezett és együtt részesei lehettünk ennek a varázslatos estének! A szervezők mindenféle módon igyekeztek visszaadni a regény érzésvilágát, ezért úgy (és ráadásul milyen gyorsasággal, ne tudjátok meg!) alakították át a hatalmas teret, mintha egy kávéházba érkezne az ember, mondjuk a Centrálba, ha már össze szeretnénk kötni a tereket, az irodalmat és a kávé/süteményfogyasztás örömeit. És a sárvári Nádasdy Ferenc Múzeum dolgozói erre is gondoltak, kávéval, süteménnyel, teával készültek.
És zenével. Temérdek mennyiségű zenével. Én tudom, hogy a gyengeségünket megmutatni nem bölcs dolog, de én ezt most felvállalom: engem a Sárvári Vonósok majdnem megríkattak. Azért csak majdnem, mert eszembe jutott, hogy nem hoztam magammal százas csomag zsebkendőt és az a pár szem zsepim is lent maradt a táskámban, és milyen lett volna már, ha a saját könyvbemutatómról sírva rohanok ki. :D Szóval, hősiesen visszafojtottam a könnyeimet, és arra gondoltam, el sem hiszem, hogy ez itt most mind miattam, az én regényem tiszteletére történik. Hogy kijön a tévé, riport készül, hogy zenekar játszik, hogy tele van a levegő kávé- és teaillattal, hogy ilyen sok ember kíváncsi volt erre az eseményre. És még vártacskó is volt! Szegény Milkám óta nem simogattam tacskót. <3

8

Díszterem, közönség. A kép a Nádasdy Ferenc Múzeum tulajdonát képezi

Jólesett megtapasztalni ezt a sok törődést, természetességet, igényességet, kreativitást, igazán Fiúk és Lányok, csodát teremtettetek, amit soha nem fogok elfelejteni, amíg élek!
A bemutató alkalmával újra találkozhattam Demi Kirschnerrel és Varga Beával, akiknek a társaságában mindig feltöltődök és kezdem elhinni, hogy író lettem. Bea előadása a tehetségről és saját tehetségünk felfedezéséről, megéléséről nagyon tanulságos volt, és szerintem minden jelenlevőnek hatalmas lelki löketet adott.

 

6

Beával. A fotót Gfellner Flóra készítette.

Gyűrűk Urás utalással kezdtem el a bejegyzést, és így is fogom befejezni. “Veszélyes dolog kilépni az ajtón, Frodó. Csak rálépsz az útra, és ha nem tartod féken a lábadat, már el is sodródtál, ki tudja, hová.” Én tegnap gyanútlanul kiléptem Siófokon az ajtón, és észrevétlenül belesodródtam a saját regényem világába Sárváron. Egy estére olyan mámorban volt részem, amit minden túlzás nélkül állíthatok, hogy nehéz lesz überelni. Lehet, hogy volt félelem is benne elég, hiszen ha az ember szerepel, és a szereplésvágy nem szerepel az ember alap funkciói között, akkor azt sosem fogja tudni egészen jól kezelni, viszont tényleg olyan mennyiségű támogatást és szeretetet kaptam tegnap, és szó szerint úgy meg lett koronázva az este, hogy még.

18

Így lettem koronás hercegnő egy estére.

Ami a szereplést illeti bővebben, 12 év kihagyás után most először álltam újra színpadra a gitárommal, Gerzsonnal. Folyton az járt a fejemben, hogy ha itt lenne a gitártanárom, ne érezze úgy, hogy szégyent hoztam rá. Hibáztam párszor, mert féltem és mert fáztam (volt némi cúg a teremben, és mégiscsak, ott ült mellettem egy komplett vonószenekar :D ), de még mindig úgy gondolom, hogy nem sok helyen vállaltam volna szívesebben a visszatérést, mint Sárváron.
Köszönöm tehát a léleksimogatóan szép estét a közönségnek, a fellépőknek, a szervezőknek, külön kiemelném Molnár Andreát, akinek páratlanul nagy a leleményessége és a lelkesedése, továbbá a múzeum igazgatóját, Takács Zoltánt, akinek a tárlatvezetése felülmúlja minden eddigi múzeumélményemet, a feleségét, Gabriellát, és tacskójukat, Borit, a koordinálásért és vendégszeretetükért, nem utolsó sorban Demit, amiért Zsinivé vált egy éjszakára, és poharakat egyensúlyozott, meg asztalok között cikázott, pedig mindannyian tudjuk, milyen művésztehetsége van, Beának is jár a főhajtás, az ő nyugalma és profizmusa mindig jótékony hatással van rám, akármekkora a vizsgadrukk, köszönet Györgyiéknek Győrből, hogy jelenlétükkel emelték az est fényét, és persze kiccsaládomnak, amiért ott vannak velem, mellettem, értem, miattam, és mindig.
Jótanács: mindenki nézze meg a sárvári Nádasdy Ferenc Múzeumot. Én is visszasettenkedek még oda valamikor…. talán nem is olyan sokára. ;)

 

Videó is készült:

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s